Muszáj egy külön blogot írnom az üzemanyaggal való kísérletezéseimről és jelen állapotról...

Az előzmények tömören:
 A 2009-es motorfelújítás után, de főként a Hall jeladós gyújtás bekerülése után szembesültem vele, hogy a megnövekedett kompressziónak és valószínüleg a gyújtás elektronika szabályzási görbéjének köszönhetően 98-asnál kisebb oktánszámú benzinnel nem jár kedvezően a motor. Becsörög, érezhetően erőtlenebb 95-össel.
Ekkor még nem volt gond, mert bár a 98-as hivatalosan megszűnt, de az Agip és a Lukoil csinált adalékolva 98-ast.
Villámgyorsan kiderült, hogy a Lukoil lesz használva, mivel az Agipos 98-assal kevesebb távot tudtam megtenni - tehát többet evett magyarul belőle -, ráadásul a Lukoilossal szebben is járt a motor.

Használtam is 5-6 éven át. Az utazásainkat, kirándulásainkat úgy szerveztem, hogy mindig Lukoil 98-ast tankolhassak.
Egyszer csak a Lukoil gondolt egyet, bevezette a Top N üzemanyagot, ezzel egyidőben a 98-ast megszüntette.
A Top N-t kipróbálva újra jelentkezett a becsörgés. Próbáltam a gyújtást hozzálőni, de egyszerűen nem sikerült úgy beállítani, hogy minden smakkoljon, ne csörögjön, húzzon is, erő is legyen...

Újabb kísérletezgetés sorozat után a Shell V-power Racing Nitro+ üzemanyagnál kötöttem ki, mely hivatalosan 100-asként volt forgalmazva, de "jól értesült" fórumok szerint 102,3 oktánszámú volt.
Pont lekaksiztam az oktánszámot, csak kedvezően ketyegjen a kis öreg szíve!
Ez így is volt!

Míg kb. 1,5 hónappal ezelőtt a Shell gondolt egyet, és megszüntette az imént említett üzemanyag forgalmazását - legalább is Miskolcon mindenképp.

Nem maradt más lehetőségem, mint elagyalni azon; miként tudnék normális üzemanyaghoz jutni?!

Az oktánszámnövelés irányában kezdtem el kutakodni, így kerültem kapcsolatba a Spurival.
Immár egy hónapja használom. S bár hosszú távú utakon ez idő alatt nem voltam, városi forgalomban remekül bizonyított.
A motor kedvezően üzemel, csendesebb maga a motor járása, húz, harap.
Bár első olvasatra a 0,5 literes Spuri JG-2 ára nem túl barátságos, összevetve egyéb oktánszámnövelőkkel, ugyanannyi üzemanyaghoz sokkal kevesebb kell belőle, és rendkívűl hatékony!

Többször hangsúlyoztam már több helyen - főként azoknak akiknek rögeszméje, hogy a Ladák mennyit zabálnak - hogy nem érdekelt soha a fogyasztási érték. Eleve egy jól beállított, minden porcikájában karbantartott autótól lehet csak elvárni jó fogyasztási értéket!
De akkor is tisztában kell vele lenni, hogy ha az ember fia haladósabban közlekedik, akkor bizony ahhoz több üzemanyag is kell.
Ezen nincs mit túlragozni!
Nem is jellemző rám a méricskélés...
Viszont volt már szovjet autós találkozó, amikor meghökkentem, hogy vegyes használatban a 400 km-t 28,7 liter benyával letoltuk.
Városban soha nem is mértem.
Eddig!

Most viszont kíváncsi lettem, mit is tud a Spuri?!
Azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok!
300 km full városi használatra - és azért bőszen nyitogatom a második torkot is a karbiban - 24,2 liter üzemanyagot használtam fel, ami 100 km-re vetítve nagyjából 8 literes fogyasztás. Szerintem városban, nem nagypapiskodva ez tök jó a 27 éves, 1500-as orosz vastól.

Úgyhogy - bár az ára kicsit visszatartó lehet sokaknak - nálam a Spuri bevált, a Lukoilos Top N üzemannyaghoz keverve.
Később majd még lesz pár szó a hosszú úton tapasztaltakról...

A legutóbbi bejegyzés végére írtam az elmaradt apróságokat, meg volt olyan is amit kihagytam...

Először is be lett állítva a futómű a megszokott helyen, Papp Tibinél. Sokat nem kellett vele játszani, a kerék összetartáson volt némi korrigálni való. Míg Tibi a munkáját végezte, Hajnikám haverkodott az idős németjuhász hölggyel, ami be is vert egy tábla Milkát...
Reméljük jól van Dorka kutya!
Cserélve lett a hűtő sapkája, mert egy apró pontban szelelt. Úgy néz ki annak volt köszönhető a tócsácska képződése a kocsi alatt.
Sanszos, hogy melegen ott kipermetezett némi hűtőfolyadékot a rendszer, aztán álláskor szépen leszivárgott a hűtő bordázatán.
A csere óta nincs kis tócsa sem.
Új szélvédőmosó szivattyút kapott az autó, a régi behalt. Köszi Laci!
A motorháztetőn levő horpadás kapott egy medvemancs nyomot - Zsarnai Bandinak köszönhetően. (BanDesigns)
S a mai napon Gara Csabi barátomnál ki lett kenve a taposó belülről ipari rozsdaátalakítóval próbaképpen, ugyanis más területen tesztelve remekül bizonyított.
Volt némi felületi rozsdásodás. A híg zselészerű anyaggal vastagon átkenve a rozsda eltűnt, és egy kékesszürke műanyag réteg fedi belülről a taposót. Szerintem fel fogom szedni kívül is a már málló alvázvédőt, ezzel átkenem az egész alját még az őszig, s mivel festhető megpróbálom majd arra az alvázvédőt. Csak össze kell hozni majd időben valahogy...
Köszi Csabikám!

Levezetésképpen összeraktuk Csabinak az Ikeás formátumban érkezett benzines fűkaszát. Ahhoz képest nem szarakodtunk vele sokat. Pöccre indult, és jól szuperál.
Most már ilyet is tudunk!
Nagy vonalakban ennyi, köszönöm a segítséget emberkék!